--MORGO ELEKTRONIKA-- Elektronika, Programok, Letöltés, Kapcsolási rajz, E-book,

Amit érdemes tudni a lítiumos akkumulátorokról...

Mind a mai napig sok tévhit van a köztudatban a lítium alapú akkumulátorokról. Ezek főleg a töltéssel és tárolással kapolatosak...

A leggyakrabban Li-Ion, Li-Po, és LI-FePo eszközökkel találkozhatunk. Ezek belső felépítése a felhasznált anyagok és a felhasználási területeik különböznek ugyan egymástól, de de ezekre most nem térek ki. A leírtak mindhárom típusra érvényesek.

Új akku használatbavétele esetén az első teendő a töltés legyen. Sokan még mindig "megformázzák" ezeket az akkukat, pedig teljesen fölösleges, ezt hagyjuk meg a nikkel alapú eszközöknek. Hosszabb tárolás kb. 50 % töltöttség mellet szobahőmérsékleten célszerű.
Jó állapotú akku minimális töltésvesztéssel tárolható így akár egy évig is. Nem kell hűtőbe tenni!

Minden valamire való gyártó oldalán található adatlap, amiből megtudhatók a legfontosabb paraméterek.
Ezek a következők:
- A cella kapacitása - xxx mAh, terhelhetősége - xC (1C a cella kapacitása)
- A cella töltési végfeszültsége - jellemzően 4,2-4-35 V, a maximális töltőáram - xC
- A cella minimális feszültsége - jellemzően 2,7-3,3 V között (ezen feszültség alá merítve csökken az akku élettartama)
A fenti adatok betartásával fogja tudni az akkumulátor a megadott élettartamot.

Sok akku tartalmaz beépített védelmi elektronikát. Sokan - hibásan - töltőelektronikának gondolják, de ezek biztonsági eszközözök, ami túltöltés, túlmerítés, és túl nagy ármok kivétele ellen védik az akkut. Beépített védelem hiányában érdemes külső elektronikus eszközt alkalmazni, ami figyelmeztet, vagy letiltja a további működést adott feszültség alá merüléskor. Túl nagy áram ellen megfelelően méretezett biztosíték nyújthat védelmet. A túltöltés is igen veszélyes folyamat, tekintettel az ilyankor fennálló tűz és robbanásveszélyre. Ez megfelelő töltőáramkörrel kerülhető el.
A beépített védelem problémát okozhat, ha az akku a megengedett szint alá merült. Ez hosszabb pihenő alatt fordulhat elő. Ilyenkor letilthatja a további töltést, megakadályozva ezzel egy tönkrement akku további (balesetveszélyes) használatát. Ha az akku nincs felfúvódva, a védelmet kiiktatva, kis árammal megkísérelhető a töltés. Ha a feszültség 3,3 V fölé emelkedett, visszakapcsolható a védelem, és normál üzemmódban folytatható a töltés.
Ha egy akku felfúvódik, fájó szívvel helyezzük el egy erre a célra szolgáló hulladéklerakóban! Viszont ha csak a kapacitása csökkent, másik, kisebb áramigényű eszközben még sokáig szolgáltathatja az energiát.

Mint minden akkumulátort, ezeket is tölteni kell időnként.
Jó tulajdonságuk, hogy a töltés bármilyen töltöttségi szint mellett elvégezhető, és az sem követelmény, hogy teljesen feltöltött állapotban fejeződjön be, ugyanis nincs memória effektus. Ennek fejében a lítiumos akkuk speciális töltési karakterisztikát igényelnek. Ezért, érdemes gyári töltőbe beruházni, vagy építeni egy rendes töltőáramkört. Ezeket speciálisan erre a célra kifejlesztett cél IC-k vezérlik.
Az eBay-n olcsón vásárolhatók ezek az IC-k, és komplett töltőmodulok is. Döntő többségben a végfeszültség elérésekor lekapcsolja a töltőt, így akár folyamatosan rá lehet kötve az akkura, nem meríti azt. Természetesen ezt vizuálisan is jelzi, ez jár némi fogyasztással.

Lehet, hogy sokan megköveznek ezért, de ideiglenesen megoldható a töltés a beépített védőáramkör segítségével is, bár ez nem biztosítja a megfelelő töltési karakterisztikát és áramot, ezért nem javasolt. Csak egy 5 V stabkockáról kell rákapcsolni a feszültséget.
(Egy régebbi saját építésű "multi teszter"-ben kb. 3 éve így töltök egy akkoriban leselejtezett telefonakkut.)

Több cella soros, párhuzamos, vagy vegyes kapcsolása (akkupakk) esetén már nem ilyen egyszerű a töltés. 2-3 párhuzamosan vagy sorosan kapcsolt cella csak akkor tölthető egyszerre, ha azonos állapotban vannak. Ellenkező esetben ún. ballancer (kiegyenlítő) kapcsolást kell alkalmazni. Ennek a lényege, hogy cellánként ellenőrzi és tölti a pakkot.

Líthium