--MORGO ELEKTRONIKA-- Elektronika, Programok, Letöltés, Kapcsolási rajz, E-book,

Építsünk!

Mit sem ér a megszerzett tudás, a jól berendezett műhely a sok szerszámmal, ha nem használjuk! Egyébként is azért feccöltünk bele időt, energiát, pénzt, mert használni szeretnénk.
Akkor hát csapjunk a lecsóba!

Vagy mégse?
Először is el kell dönteni, hogy mit akarsz építeni. - Erősítőt! - Átgondoltad? Egy elsőre egyszerűnek tűnő erősítő is sok részből állhat, de mire is van szükséged?
Kezdők gyakran esnek abba a hibába, hogy képességeiket meghaladó készüléket akarnak építeni, aztán az első sikertelenség miatt hamar el is megy a kedvük az egésztől. Ezért mindig egyszerű áramkörökkel érdemes kezdeni az ismerkedést.
Lehet az erősítő is, néhány tranzisztorral, vagy akár egy IC-s végfok is.
Ha megvan az elgondolás, meg kell keresni a megvalósítandó kapcsolást. Ez után érdemes az alkatrészek beszerzésével folytatni, hiszen azok beszerezhetősége, mérete, döntően befolyásolja a továbbiakat.
Megvannak a szükséges alkatrészek, de valahogy rendszerbe kell állítani őket, megfelő módon megvalósítani az elektromos összeköttetéset. Erre találták ki a nyomtatott áramkört, ami egy műanyag alapú lemez, egy (vagy két) oldalán rézfóliával ellátva. Ezt kell kifurkálni az alkatrészek számára, és eltávolítani a felesleges rézfóliát oly módon, hogy csak a szükséges vezetősávok maradjanak meg, melyek az alkatrészek lábainak "összedrótozását" helyettesíti.
Ez alapos tervezést igényel. Megoldható papíron is, de célszerű ilyenkor elindítani egy nyáktervező programot, melynek segítségével megrajzolható az elkészítendő nyomtatott áramkör. Itt van jelentősége, hogy már kéznél vannak a szükséges alkatrészek, hiszen csak azok birtokában lehet korrekt, mérethelyes tervet készíteni (kellemetlen, ha egy ellenállás nem fér el a panelen).
A kész rajz birtokában most már elkészülhet a nyák.
Hátra van még az alkatrészek "beültetése". Kellő figyelemmel, főleg a polaritásfüggő IC-k, diódák, elektrolit kondenzátorok elhelyezésére kell figyelni. Forrasztásnál kerülni kell az alkatrészeket károsító, túlzott hő bevitelét, de a túl alacsony hőfok sem megfelelő. A jó forrasztás fényes, szépen elterül, egyenletesn felfut az alkatrész lábára. Ennek befejeztével le kell mosni a folyasztószer maradványait, majd - lehetőleg nagyító alatt - alaposan át kell vizsgálni a nyákot, ugyanis az ónnak van egy nagyon rossz tulajdonsága: hajlamos ott is összeköttetést létesíteni ahol nem kéne. Ez pedig azzal járhat, hogy a drágán vásárolt alkatrészből kiszökik a füst. Azt pedig tudhatjuk, hogy minden elektronikus alkatrész füsttel működik. Ha kingedjük, az alkatrész nem fog tovább működni!
Ha mindent rendben találunk, jöhet az első próba!

A hangszórókimenetre műterhelést kapcsolva, tápfeszültséget kell adni az erősítő megfelelő pontjaira. Ez lehet, szabályozható ún. labortápról, akkuról, vagy a saját tápegységéről, vigyázva, nehogy meghaladja a maximális feszültséget. Labortáp esetén a beépítet és helyesen beállított áramkorlát fogja megvédeni erősítőnket egy esetleges hibánál, akku vagy az erősítő tápjának használatakor pedig a tápfeszültség vezetékébe sorosan kötött, megfelelő teljesítményű izzó fogja korlátozni a maximális áramot.
Amennyiben nincs semmi gond, az izzó nem világít, a műterhelést eltávolítva kapcsoljunk hangszórót a kimenetre, majd hangfrevenciás jelet a bemenetre, elindítható az erősítő, lecsavart hangerőszabályzóval! Óvatosan tekerve a potmétert valószínűleg meg fog szólalni a készülék. Ezután már eltávolítható az izzó is.
Az erősítő készen van, csak a dobozolás van hátra.

Remélem, hogy az erősítőn keresztül sikerült szemléltetnem az elgondolástól a megvalósításig végigjárandó utat, mely a legegyszerűbb áramkör esetén is nagy figyelmet és kitartást igényel.